Monday, November 20, 2006

Krasznahorkai Lászlóval beszélget Rádai Eszter - ÉS XLIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM, 2000. január 28.

- Akkor honnan tud az egészrôl? Vagy a hiányát érzi?

- A hiányát rettenetesen érzem... És már összekeveredik bennem a keresés éveinek a hiányérzete azzal az érzéssel, azzal a reménnyel, hogy ami ennyire hiányzik, az bizonyosan létezik is, csak meg kell találni, alkalmassá kell válni rá, hogy megtaláljam. Nagyon sokáig azt is gondoltam (és ebben a reménytelenségemben csak mostanában kezdek meginogni), hogy olyasmit keresek, ami egyáltalán nincs. És ezt talán - úgy véltem - szépségnek is nevezhetnénk, ami persze koronként és világonként mást és mást jelent. Most annyival járok beljebb, hogy sejtem már: ez a folyamat, az én kutatásom, nyomozásom a hiányzó egész, a talán soha nem létezett, ám örökre eltunô kép után, a kísérlet a szépség "beállítására": ez az én történetem: ennek az egésznek a fölfejtése, a folyamat maga. Egyébként - hogy az elsô kérdésére érdemben is válaszoljak - én annyira híján vagyok a magabiztosságnak, hogy dolgozni is csak a bírálóimmal való dialógusban tudok, tehát kifejezetten rászorulok az elemzô kritikára. De nem tudok mit kezdeni a bírálattal, ha úgy érzem, aki írta, az nem az én könyvemet olvasta.

- Nemrég a 2000 címu folyóiratban arról írt, hogy az évszázad könyvének Franz Kafka Kastélyát tartja. Én egyébként azelôtt is mindig ezt gondoltam magáról: egy író, akire Kafka olyan nagy hatással volt, hogy - akarva vagy akaratlanul - minden muvében felismerhetôen benne van. Ugyanaz a nyomasztó atmoszféra, ugyanaz a titokzatosság, ugyanaz az elidegenedettség...

- Igaz, hogy benne van a muveimben, de valahol nagyon mélyen. Ez ellen egyébként sosem akartam küzdeni, igazából különbözni sem akartam, sosem éreztem szükségét, hogy egy másik világot teremtsek az általam rajongásig csodált nagyszeru életmuvek mellé. Én csak - ismétlem - azt a homályló képet akarom elôhívni... De visszatérve Kafkára és a rám gyakorolt hatására: az emberi egzisztencia mibenlététôl való megrettenés, az elborzadás elôbb van, mint az, hogy az ember elolvas és megért valamit egy Franz Kafka nevu szerzôtôl; nála csak ráismer arra, amit elôször ki tudja, mikor, talán már szomorú kisgyerekként felismert....

- Szomorú kisgyerekként az emberi egzisztencia végsô kérdéseivel foglalkozott? Tudom, hogy álnaiv a kérdés, mert aki képes visszaemlékezni a gyerekkorára, az ezt pontosan tudja...

- Nem lehet elég korán kezdeni. Akkor kezd az ember ilyesmikkel foglalkozni, amikor elôször jut eszébe, mi az, hogy megszületni, és vajon vele is elôfordulhat-e, hogy meg fog halni. És akkor jut eszébe elôször az is, hogy ugyan mi értelme lehet annak, ami a kettô között van. Ezeket a kérdéseket késôbb már nem szoktuk merni nyíltan föltenni...

- De hiszen maga minden muvében éppen ezeket a kérdéseket teszi föl...

- De jól én sem kérdezek...

- Akkor mi másról szólnának a könyvei, ha nem errôl?

- Az igaz, hogy errôl igyekeznek szólni, de inkább a válaszról, arról, hogy semmi értelme... Ahogy azonban múlnak az évek, egyre kevésbé szeretem az ilyen nagyon kategorikus válaszokat, egyre rezignáltabb vagyok az ilyen gyorsan kimondott "semmi értelme az egésznek" típusú kijelentésekkel.

- Egyre rezignáltabb a rezignációval kapcsolatban?

- Nem a rezignációval, hanem a hirtelenkedéssel, az indulatból megszületô ítéletekkel, egyáltalán az ítélkezéssel szemben vagyok rezignált. Mert ennek a már sokat emlegetett folyamatnak valószínuleg egy olyan pontjához érkeztem, ahol már nemcsak az a fontos, hogy meg tudjak valamit kutatásom tárgyáról, a "homályló" képrôl, a hiányról és annak körvonalairól, hanem az is, hogy egyensúlyt találjak, ha van. Hogy a kergetett, sóvárgott, ám talán soha nem létezett kép lehetôleg minden fontos színt tartalmazzon. Ezekrôl a színekrôl - egyáltalán a színek létérôl - elképesztôen keveset tudtam én azelôtt. Most, amikor az egyensúly keresésérôl beszélek, akkor arról a törekvésemrôl szólok, hogy a dolgokról, a világról igazságosabb képet szeretnék rajzolni, s hogy vissza kívánok lépni az ítélkezésben.


http://es.fullnet.hu/0004/interju.htm

Szerbhorváth György -Hazabeszélés

,,Ahogyan élek, az a hazám." Balla Zsófia

Jó ideje, minthogy nem tudok rájuk választ adni, nem érdekelnek az olyan nagy kérdések sem, mint pl. hogy mi az élet értelme, hogy van-e Isten (van), hogy műalkotások vannak - de hogyan lehetségesek, vagy hogy mi az értelmiség szerepe, meg hogy ment-e előre a világ a könyvek, az internet, az autók és a rotációs kapa által. Dunsztom sincs, bár a rotációs kapa mellett van egy-két jó érvem.

Az viszont érdekel, hogy vannak kishegyesiek, dombosiak, szabadkaiak, újvidékiek, zentaiak, pestiek és amszterdamiak - no de hogyan lehetségesek? És hogy mi következik abból, hogy ők kishegyesiek vagy satöbbiek? Érdekel, hogy vannak falusiak és városiak, provincián és a központban élők, vidékiek és fővárosiak, haza(f)iak és külföldiek, haza- és/vagy haladáspártiak, otthon élők és emigránsok, menekülők és honvágyók, idegenek és idegengyűlölők, lokálpatrióták és kozmopoliták. Az érdekel, hogy milyen képzetek társulnak ehhez, hogy e képzetek miképpen befolyásolják ,,az élet leélhetőségét", az foglalkoztat, hogy mi a vidék filozófiája és mi a városé. Az érdekel, miért mondta azt Thomas Mann akkor, amikor az emigrációt választotta, hogy ,,Németország ott van, ahol én vagyok". Hogy miért emigrált/disszidált/menekült/jött át Danilo Kiš, Kundera, Radics Viktória, Gion Nándor, Balázs Attila, Sebők Zoltán, Szathmári István és nagyon nem mellékesen: én, én, én, én, s hogy erről mit írtak ők maguk és róluk mások, mi az egésznek a struktúrája, hogyan tipologizálhatóak az életutak, az érvek és a szenvedélyek, a földrajzi (im)mobilitás mellett miképpen (im)mobil szellemileg is az ember, mit vesznek el tőle, mit veszít el és mit kap másutt. Hogy Tolnai Ottó miképpen lakta/lakja be Kanizsát, Újvidéket és Palicsot, Lovas Ildikó Szabadkát, Végel László Újvidéket, a dombosiak Dombost, a kishegyesiek Kishegyest, Gombrowitz Argentínát, Márai Amerikát, Brodszkij Amerikában élve Oroszországot, Nádas Péter Gombosszöget, én meg most éppen Budapestet és Budapestről Dombost/Kishegyest. Hogy Emile M. Cioran miért és hogyan hagyta ott Bukarestet Párizst választván, miért és hogyan cserélte fel anyanyelvét, a románt a franciára, és mi van amögött, amikor azt mondja magáról, hogy nincs nemzeti hovatartozása, s ez a legkellemesebb pozíció egy értelmiségi számára. Sehol semminek lenni, azazhogy a valaholk valaminek lenni-nek nincs értelme, de mégis vagysz, élsz. Ezek kérdések, pontosabban ezek a kérdések.

http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/64/szerbhorvat.html

Koncz Orsolya - Hullámvasút

Koncz Orsolya olyan gyerek volt, mint amilyenről a legtöbb szülő álmodik: szép, okos és sikeres. Már majdnem tökéletes. De csak majdnem. Mert hiába kapta a dicséreteket, a jobbnál jobb osztályzatokat, hiába keresték kegyét az iskolatársai, az irigyelt gyereket szomorúság gyötörte. Hatévesen az élet értelmét kereste, és mivel nem talált választ kérdéseire, egyre jobban, egyre mélyebben merült el a depresszióban. Senki sem hitte azt, hogy beteg, egyszerűen csak azt mondták rá, hogy "komoly gyerek." Amikor 13 évesen megitta az első felesét, majd néhány évvel később elindult az első kábítószeres utazására, már nem tudták megállítani. Felült a hullámvasútra, és hét éven keresztül száguldott, zuhant, egyik hullámvölgyből a másikba.

Koncz Orsolya: – Hogy abba tudjam hagyni a drogozást, ahhoz elég volt azt a folyamatot látnom, hogy én hatévesen, elkezdtem félni a haláltól, megkérdeztem anyut, a négyéves öcsémét, hogy nekik mi a véleményük. Nem kaptam kielégítő választ, illetve, hát csak annyit, hogy ugyanolyan, mint mielőtt megszülettünk volna. Erre felmerült a többi szokásos kérdés, hogy "De, hogyha meghalunk, akkor miért élünk? És akkor mi ennek az egésznek a célja és értelme?" és utána én minden este órákig nem tudtam elaludni, egyrészt féltem, rettegtem a haláltól, másrészt pedig gondolkodtam ezeken, de hát akkor mi az értelme az egésznek? És ez átfordult egy csúnya depresszióba, aminek a tünete lett az ivás, és aztán a drogozás, és amikor azt vettem észre, hogy most nincs több kérdésem, akkor az egy megvilágosodásszerű állapot volt. Ma már tudom, hogy az életet a szépségével és a fájdalmával együtt kell elfogadni, és hogy az elfogadás a kulcs, nem feltétlenül kérdések és válaszok közti folyamatos hánykolódás. Onnantól fogva nem volt szükség a drogokra, és ez így is van tíz éve.

Koncz Orsolya ma már felnőtt nő, harmincéves. Ma is gyötrik depresszív rohamok, de már jobban tudja kezelni problémáit, mint gyerekként. Viharos múltjáról először három évvel ezelőtt írt könyvet, most pedig itt van a folytatás, a Hullámvasút című könyv.

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=200610

Kassák Lajos: Egy ember élete (4) Vergődés 7. - Nyugat /1931.16. szám/

Esténként bejártam az újpesti otthonba s néha a mi szakegyesületünkbe is, a Gömb-uccába. Egyik helyen sem voltam tag, de azért úgy fogadtak, mint aki közéjük tartozik. Sakkoztunk és politizáltunk végeszakadatlanul. Az újpestiek között éreztem magam jobban. Nemcsak név szerint, de a valóságban is Otthon volt nekem ez a hely. Egy nagy család, amelyben úgy kerültek együvé az idegen emberek, mint a testvérek. Egyedül a vezetőség volt az, aki elkülönült tőlünk, aki mintha magasabb padon ülne, mint mi, mintha okosabb és erősebb lenne nálunknál. De ez csak a látszat volt. Tudtuk, hogy nem okosabbak, nem erősebbek nálunk s titokban le is néztük őket. Nem tudtuk volna megmondani, hogy mért idegenkedünk tőlük, de határozottan éreztük, hogy a fizetett titkár és a fizetett gondnok sorsa nem azonos többé a mi sorsunkkal. Az ő életük nem a gyártól, a műhelytől, szóval a mindennapi robottól függ, hanem tőlünk. Tőlünk, az egyesület tagjaitól, azoktól, akiket ők, érzésük szerint, kötőféken vezetnek. Azt szokták szónokolni, hogy ők áldozatai a mozgalomnak, holott mi tudtuk, hogy ők a mozgalomból élnek és jobban élnek, mint mi, akik a mozgalom fönntartói és egyszerű közkatonái vagyunk.

Sokat beszélgettünk erről a témáról és voltak közöttünk olyanok, akik egészen máskép látták a dolgokat, mint én. Szerintünk ezek a huligánok voltak. Azok, akik azért jártak be az egyletbe, hogy ott megmutogathassák a jobb ruhájukat vagy nyugodtan, a családi veszekedésektől távol, elszunyókálhassanak. Szavam lett az emberek között anélkül, hogy azt tudatosan akartam volna. Nem olvastam és nem tanultam többet, mint ők, de mégis, amióta visszajöttem, máskép, frissebben és mélyebben látom a dolgokat, mint ők. Vagy másfél éve nem dolgoztam, nagy nyomorúságaimban is szabadon jártam a világot s így most tisztábban és határozottabban láttam a dolgozó ember helyzetét.

- Ti emberemlékezet óta reggel bementek a gyárba s este kijöttök onnan, fogalmatok sem lehet tehát arról, hogy mi a világ s mi az ember életének az értelme a világban. Valamikor bekötötték a szemeiteket, azóta vakok vagytok s már elképzelni se tudjátok, hogy mi minden szép, jó és nagyszerű van a világosságban. De én csavarogtam a napsütésben, jártam az érő mezőkön, megfujt a hideg szél, ha akartam, leültem beszélgetni az emberek közé s ha akartam, faképnél hagytam őket, mint szentpál az oláhokat.

Mindig akadt, aki hajlandó volt vitatkozni. Akadtak olyanok, akiknek kinyílt a szemük és értelemmel bólogattak s akadtak olyanok, akik azt mondták:

- A munkásember dolgozzon! Mi lenne a világból, ha egy szép napon valamennyien elindulnának csavarogni?

- Nem ez a kérdés! - feleltem. - Mi lenne akkor, ha az egyik ember nem élne a másik rovására? És ez az egésznek az értelme. Azt mondom, ha vannak olyanok, akik nem dolgoznak, akkor én se vagyok hajlandó dolgozni.

Valaki közbevetette:

- Tiszta anarchista álláspont. Fecsegés a levegőbe, aminek semmi értelme nincsen.

- Jól van. Ha anarchista fecsegés, attól sem ijedek meg. Ha a dologtalanokat nem tudom máskép munkára kényszeríteni, akkor azt mondom, hogy én se dolgozom. És mondjátok meg, hogy miből fognak élni a dologtalanok, ha mi nem fogunk dolgozni? Itt van a kutya elásva. Dolgozunk és alig van betevő falatunk. Az asszonyaink betegek, a gyerekeinknek tetű van a fejében s mi agyondolgozottak és buták vagyunk, mint az ökrök. Nincs fegyverünk, amivel legyőzhetnénk őket. Náluk van a pénz, ők parancsolnak a rendőrségnek és katonaságnak, mit tehetnénk hát ellenük?! Ők uraskodnak s mi dolgozunk. Az én indítványom az, hogy ne dolgozzunk mi se s akkor ők elmehetnek a pénzükkel, rendőreikkel meg a katonáikkal a pokolba.

- Ha valamennyien így gondolkodnánk, akkor egy szép napon összeomlana a világ.

- És ha összeomlana?! Mi kárunk lenne nekünk ebből? Semmi. Éppen semmi. Összeomlana a világ, amiben most mások szépen élnek, nekünk pedig csak annyi jut belőle, hogy baromi módon dolgozhatunk és gyalázatosan megdögölhetünk.

A titkár néha kijött a szobájából, hátratett kezekkel, szivarral a szájában, föl-alá sétált kicsit a teremben, odajött az asztalokhoz és hallgatózott a vitatkozók között. Azt hitte magáról, hogy ő az egyesület esze, ő az a fáklya, ami világít s mi valamennyien, mint a szúnyogok értelmetlenül keringünk és zümmögünk a világosságban. Megállt a hátam mögött s alig hogy elhallgattam, valahonnan a magasból kijelentette:

- Ez tiszta anarchizmus. Amit a szaktárs mond, annak se füle, se farka. Ezt az új vasas csoportot nem azért csináltuk, hogy hadarómalma legyen egyeseknek. A szocializmus nem lerombolni akarja a világot, hanem megváltást akar hozni az emberiségnek.

Egy idősebb ember felelt neki:

- Úgy beszél a szaktárs, mint Jézus Krisztus beszélt az olajfák hegyén.

Valaki más:

- Tegye magát spirituszba, hogy el ne felejtsék az unokái.

- A forradalomban én is benne vagyok, - hördült fel a titkár. - De ez csak fecsegés. Az ilyesmi csak arra jó, hogy tönkretegye az egyesületet. Ez a mi várunk és nekünk ott kell állnunk a vár kapujában és mindenki ellen védelmezni kell ezt a helyet. A szaktárs csak papol itt s az egyesületi díjat már évek óta nem fizeti.

- Ez igaz - mondtam. - De azért csak kinyithatom a szám, ha rólunk, munkásokról van szó.

Látszott az embereken, hogy igazat adnak nekem, de az is látszott rajtuk, mintha kissé elhúzódnának tőlem. A titkár még beszélt egy ideig s mi hallgattunk. Nehéz lenne vitatkozni vele, olyan ez az ember, mintha vasból esztergályozták volna. Simán lecsúsznak róla a támadások s az ő támadásai kemények és határozottak.

Visszaereszkedtünk a sakktáblához, lehorgadt fejjel játszottunk addig, amíg újból föl nem gyűlt bennünk az elégedetlenség. Akkor megint kinyílott a szánk s megint különös vadságokat mondtunk egymásnak.

S aki közben munkát kapott, az szó nélkül belehajtotta a nyakát az igába. Ritkán nézett be az egyesületbe és elfelejtett leülni közénk, a munkanélküliek közé. Pedig voltunk elegen, eléggé hangosak s nem is a szakma legbutábbjai, csak a legéhesebbjei és legrongyosabbjai.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00520/16241.htm

Nagypál István: Virginia Woolf: Évek - Nyugat /1940. 8. szám /FIGYELŐ

Egy végzetesen és tökéletesen elsüllyedt világ képét vetíti vissza nagy regényében Virginia Woolf. A regény 1880-ban kezdődik, a Viktoriánus-korszak aranylóan leáldozó napjaiban s «ma» végződik - ez a «ma» is a huszas éveket jelenti, ismét egy immár letűnt korszakot, melynek utolsó maradványait ma söpri el a száguldó Idő.

Az «Évek» váza távolból hasonlít az írónő egyik régebbi, nagyjából programmatikus regényére, a «Mrs. Dalloway»-re. Ott egy előkelő asszony egy napjában sűríti össze egy társadalmi kör összefüggéseit, egy mindennap apró érzéseit, lehelletnyi érzelmeit, tudattalanul előbúvó emlékeit; az «Évek»-ben egy család történettelen életén át mutatja meg az ötven esztendőn át szakadatlanul folyó mindennapot, megteremtve a Jelentéktelen apoteózisát. Szétágazó, mindenfelé elkúszó, ágas-bogas indaszövevény ez a Pargiter-család; tagjai közt vannak arisztokraták, közhivatalnokok, nyugalmazott katonatisztek és feminista előharcosok, tipikusan angol vénlányok és fáradt fiatalok. S mindnyájuk jellemzője, hogy tulajdonképpen nem történik velük semmi, csak élnek - s e folyamat, az apró, jelentéktelen részletek művészi összetételében, az Élet grandiózus értelmetlenségét, elfeledésre szánt szépségekben és nagy unalmakban kifejeződő végzetes hullámzását jeleníti meg.

«Mi az értelme az egésznek? Van-e valami értelme?» kérdezi az egyik hősnő valahol, összefüggéstelenül; «Mi a jó? És mi a rossz?» töpreng egy másik a hálókocsi ágyán hánykolódva. Egyik kérdésre sincs válasz. A felelet maga a regény, s ez sem ad kimondott választ: az olvasó dolga kibogozni, talál-e benne értelmet, vagy sem, eldöntheti-e, mi jó és mi rossz az élet mindennapjában.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00655/21019.htm

drMáriás Az öngyilkos autószerelõ önarcképei című kiállítása...

A monokróm kép is üt. Elemi erõvel. Mert akinek van mondanivalója, annak elég az egy szín az önkifejezéshez. Ernst Ludwig Kirchnernek a zongorázó fiatal Otto Klemperert ábrázoló fametszetébõl (1916) átnyúl a harmadik dimenzió. Kassáknak sem kellett a túl sok szín ahhoz, hogy torkon ragadja a szemlélõt, de Arnulf Rainer 1978-as Chopin- és Beethoven-halálmaszkjai is csak fekete krétával készültek.

drMáriás művészete vektorokból áll. Amikor a zenei irányvektor a többszínűség felé mozdul el - mint az a legújabb lemezén vált egyértelművé -, akkor a festészet vektora ellentétes irányt vesz. És különleges, de a kettõ nem oltja ki egymást - pedig matematikailag ez lenne a helyénvaló, de ebbõl már nem lesz null vektor.

Művészetében csak egyetlen állandó van. A szellemesség, amely minden munkáját átszövi. Nemcsak a humor, hanem a szellemesség. Az elgondolkodtató szellemesség, amely nem harsány kacajban csúcsosodik ki. Ez a szellemesség mást nem bánt, nem sért, csak ironikus, kicsit cinikus és elevenen bíráló.

Közöttünk jár, itt van velünk, de folyamatosan átlép egy másik síkba, amelybe mi az adott pillanatban nem tudjuk követni. Ebbõl a síkból küld nekünk üzeneteket, amelyekre alig hagy idõt, hogy feldolgozhassuk. De arra hagy nekünk idõt, hogy elgondolkodjunk: vajon mi értelme az egésznek? Meglepõ módon nemcsak felveti a kérdést, de megoldást is ad, mint például az Egy halott naplója című regényében, ahol azt aprólékosan kidolgozva tárja elénk, s az lépésrõl lépésre épül fel, mint egy exponenciális görbe; nincs lankadás, nincs kieresztés, sem pihenés, amíg fel nem csillan a végén.

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0645

Mi az a Web 2.0?

Vedd a kezedbe a mobiltelefonod. Hányadik generációs? Második, harmadik? Mitől is az?
A Web 2.0 is kicsit olyan, mint a mobiltelfonoknál a generációk elnevezése. Az internetes szolgáltatások fejlődnek. Nincs éles határ, de azért mégis van különbség, és valahogy szeretjük a korszakokat megjelölni. Ha telefonod tudja a UMTS-t, akkor az minimum harmadik generációs. Ha közösségi tudásra, a felhasználók aktív részvételére épülő weboldad van, ahol megvalósul a kétirányú kommunikáció és már nem látszik, hogy ki a szerkesztő és ki az olvasó, akkor biztosan Web 2.0-ás vagy, ha meg még AJAX-ot is használsz, akkor aztán tuti.
Vannak bizonyos fogalmak, melyeket webkettesnek szoktuk titulálni. Ilyenek a közösségi együttműködés, a tudásmegosztás, a szolgáltatások és tartalmak létrehozásában való aktív részvétel vagy az újrafeldolgozás (remix).A Web 2.0-nál általában a webről, mint platformról beszélünk, azaz egy böngésző elegendő a szolgáltatások igénybevételéhez, és teljesen függetlenek attól, hogy milyen operációs rendszert használunk, mivel minden a weben van rajta.
Ahhoz, hogy megértsük mit is hívnak web 2.0-nak egyszerűbb, ha megnézzük azokat a szolgáltatások és technológiákat, melyeket webkettesnek hívnak.
címkézés (tagging)
blog
wiki
AJAX, ez egy olyan technika, mellyel úgy tudjuk egy oldal tartalmát frissíteni, hogy nem kell az egész oldalt újratölteni
Creative Commons, mely a tartalmak remixelésének a jogi hátterét segíti elő
RSS, mely szabványos formában teszi elérhetővé a tartalmat, így könnyű nyomonkövetni pl. egy blog változásait vagy újból feldolgozni a tartalmát
közösségi és kapcsolatépítő szolgáltatások
szabányos webfejlesztési technikák (CSS, XML), az egésznek az a lényege, hogy az újbóli feldolgozás segítse elő
egyszerű és letisztult design
Az üzelti modellek is változtak, de erről majd máskor… pl. holnap a Web 2.0 Symposiumon, ahol az üzleti blog vita panelnek leszek a házigazdája.Az eseményt az interneten is nyomon lehet követni a következő helyeken:
hivatalos Web 2.0 Symposium blog
indexes webkettes blog
blogteres konferenciablog

http://mark.hu/2006/05/28/mi-az-a-web-20/

Sunday, November 12, 2006

Megtalálták az anarchisták himnuszát

Csaknem egy évszázadig lapult, elfelejtve Benedetto Croce papírjai között. Most került elő annak a himnusznak a teljes szövege, amelyet a misztikus hangulatú költeményeiről ismert Giovanni Pascoli írt 1878-ban az anarchista internacionálé számára.
http://hvg.hu/vilag/20061111anarchista_himnusz.aspx

Rajzfilmek

http://www.rajzfilmek.tv/

Szabad szoftverek vs. másolásvédelem

A szabad szoftvereket támogató felhasználói csoportok szerint egyáltalán nem kellene másolásvédelemmel ellátni a digitális formátumú, online legálisan megvásárolható film és zenefájlokat.
http://www.origo.hu/techbazis/internet/20061004szabad.html

Sötét politikusok - újabb bizonyíték

Eric Schmidt a Google elnök-vezérigazgatója szerint a politikusoknak még mindig fogalmuk sincs mekkora lehetőség rejlik az internetben.
http://www.origo.hu/techbazis/internet/20061004apoltikusok.html

Százezerért árverezik az iWIW-es meghívót

http://www.origo.hu/techbazis/internet/20060214mindenelado.html

Új e-könyv-olvasót jelentet meg az Adobe

A szoftver így a szöveges dokumentumok - PDF vagy XHTML - mellett Flash animációk, filmek megjelenítésére is képes. A Digital Editions az Acrobat Readerhez képest kevesebbet tud majd, de több lehetőséget nyújt a felhasználóknak a megjelenítés beállítására. Így a szöveg méretét, elrendezését, betűtípusát is állítgatni lehet majd benne annak megfelelően, hogy a dokumentum hogyan mutat legkellemesebben az aktuális kijelzőn.

Az e-könyvek a kilencvenes évek végén jelentek meg, amikor sokan azt várták, hogy a virtuális dokumentumok leváltják majd a papírra nyomtatott könyveket, újságokat. Az elképzelés nem jött be, a rendszerint papírra nyomtatott változatokkal megegyező külalakú, színes, illusztrációkkal ellátott kiadványok pedig változatos formátumban jelennek meg. Általában minden gyártó saját olvasót készít kiadványaihoz, a személyi számítógépeken viszont az Adobe PDF-je és az Acrobat Reader lett a legnépszerűbb platform.


http://www.origo.hu/techbazis/szoftver/20061025ujekonyvolvasot.html

A könyvek iPodját dobja piacra a Sony

A japán cég az eszköz piacra dobásával párhuzamosan az Egyesült Államokban saját elektronikus könyvesboltot is indít, melyben hat kiadó mintegy tízezer művét lehet majd megvásárolni a legnagyobb hat kiadó kínálatából. A Reuters híradása szerint az online letölthető könyvek nagyjából negyedével lesznek olcsóbbak papíralapú kiadásaiknál.



http://www.origo.hu/techbazis/hardver/20060927akonyvek1.html

5 éves az iPod...

http://www.origo.hu/techbazis/hardver/20061023tves.html

Saturday, November 11, 2006

Kézzel kell frissíteni a Firefoxot

http://www.origo.hu/techbazis/internet/20061108nemfrissulnek.html

Telefonok a PC-hez

http://www.origo.hu/techbazis/internet/20061017teszt.html

Sokat spórolhat, ha jövőre vesz új DVD-t

Az új generációs DVD-lejátszók első példányait már a jövő héttől meg lehet venni itthon, igaz, több mint tízszeresébe kerülnek a hagyományos típusoknak. A teljes élményhez hétszázezres tévé sem árt, aki azonban kibírja tavaszig, jelentős összegeket spórolhat. Addigra legalább az első filmek is megérkeznek.
http://www.origo.hu/techbazis/hardver/20061108borsos.html

Wellness...

Aki magyarországi gyógyszállodában szeretné kipróbálni a népszerű masszázs- és fürdőfajták valamelyikét, bizony a bőség zavarával kell megküzdenie. A könnyebb választás érdekében összegyűjtöttük a legjobb hotelekben igénybe vehető, speciális wellness-szolgáltatásokat, amelyek a test különböző bajaira kínálnak orvosságot.

http://www.deluxe.hu/cikk.php?article=2826

Martin Scorsese - A tégla

Az alaphelyzet matekos precizitással két ambíciózus fiatalembert állít egymással szembe. Colin Sullivan (Matt Damon) az ír maffia simabőrű ügynöke, aki csodás karriert fut be a rendőrségnél, hogy aztán egyre magasabb pozícióból jelentsen haza, az alvilágnak. Billy Costigant (Leonardo DiCaprio) a nyomozók küldik Costello, a maffiavezér (Jack Nicholson) nyakára, épüljön be és buktassa le a vén ördögöt. A két és félórás film az ő táncukat követi, egyre közelebb és közelebb lendülnek egymáshoz, mindkettő a végsőkig megfeszül a borotvaélen. Egyik sem szuperhős, sőt. A tégla éppen a leépülésüket dokumentálja.

http://www.origo.hu/filmklub/20061109patkanyok.html

A magyar képregény-kiadás...

végleg a felnőttkorba lépett: az utóbbi hetekben sorra jelennek meg az olyan albumok, melyek kifejezetten nem gyerekeknek szólnak - a képregény bizony lehet szókimondó, felkavaró, nyers, s olykor még társadalmi problémákat is feszegethet.
http://origo.hu/programajanlo/20061110kepregenyek.html

1. Vertigo: Constantine; Y, Az utolsó férfi; Prédikátor

2. Kevin Smith: Pókember és a Fekete Macska

3. Gradimir Smudja: Vincent és Van Gogh

4. Stan Sakai: Usagi Yojimbo

A jogsi megszerzése - I-IV.

Emlékeztetőül: van egy beépített emberünk. Nőnemű, szőke (hajú), budapesti, májusban lett 20 éves, és kitalálta, hogy neki bizony most azonnal jogsi kell. Ő az, aki segít nekünk abban, hogy végigkövethessük a jogsiszerzés egész folyamatát, az első részben az iskolaválasztás, árak és a vizsgamenetrend mellett főleg általánosságokról esett szó, a másodikban a KRESZ-vizsgáról derült ki sok-sok érdekesség, míg a harmadikban a rutinvizsga menetét tekintettük át. Sorozatunk negyedik részéből kiderül ez-az az egészségügyi vizsgáról, és hogy miért buktatnak olyan semmiségért, ha valaki szemüveg helyett kontaktlencsében megy el vizsgázni.


http://www.origo.hu/auto/uton/20061108jogsi4.html


Fábry-esetek

http://www.origo.hu/szorakozas/teve/20061110hatott.html

Árpa Attila: Néha nekem is sok volt

Tizenhárom összezárt nő egy villában, mind modell akar lenni, de csak egy nyerhet: hordoz némi feszültséget a fenti alaphelyzet. A műsor producere - aki tapasztalt már egyet s mást a nőkkel kapcsolatban - bevallotta, hogy akadtak olyan reakciók, amik őt is megdöbbentették. Miközben a műsor lassan a feléhez közelít, Árpa Attilát kérdeztük a forgatási nehézségekről, a lányokról, a Viasat 3 programigazgatóját, Hámori Barbarát pedig arról faggattuk, hogy mennyire elégedett a csatorna és a hirdetők az AGB Nielsen mérte, nem túl fényes számokkal.
http://www.origo.hu/szorakozas/teve/20061108arpa.html

A legjobb múzeumok Európában

Európa országait járva mindenhol akad amolyan kötelezően ajánlott múzeum, amit fel kell keresnünk, viszont így gyakran nem marad időnk a kisebb, de legalább ilyen érdekes gyűjteményekre, kiállításokra. Egy ország vagy város másodszori, harmadszori meglátogatásakor érdemes ezeket is felkeresni. Összegyűjtöttünk néhány javaslatot.
http://magazin.go.hu/20061110alegjobb.html

Minőség és egyediség kell a lakásvásárlóknak

Lecsengeni látszik az elmúlt fél évtizedet jellemző tömegpiaci lendület a fővárosi lakáspiacon. Ezzel párhuzamosan látványosan növekszik az igény a minőségi életet biztosító új fejlesztésekre.
http://ingatlan.origo.hu/20061111minoseg.html

Jack Nicholson-interjú

- Mi olyan borzasztó a te figurádban?
- Ő egy szörnyeteg, egy szexuális ragadozó. Az egész filmben ez történik: akárhova megy, elveszi, amit akar, azt tesz, amit csak akar. Hosszú pályafutásom alatt mindig azt tapasztaltam, hogy a figura öldökölhet összevissza, de ami leginkább zavarba ejti a nézőket, az a figura szexualitása. És persze itt azt is akartam, hogy zavarba hozza őket a figura.

http://www.origo.hu/filmklub/20061111jack.html